1825. november 3. | Széchenyi István felajánlja egy évi jövedelmét a Tudós Társaság számára
Szerző: Tarján M. Tamás
„Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá.”
(Széchenyi István 1825. november 3-i felszólalása)
1825. november 3-án, az I. Ferenc (ur. 1792-1835) által összehívott reformországgyűlés alsótáblai ülésén született meg a Magyar Tudományos Akadémia, mely a következő évtizedekben a hazai tudományosság és művészet, illetve a magyar nyelv ápolásának legjelentősebb intézménye lett. A Tudós Társaság, mely gróf Széchenyi István – egy évi jövedelmének – nagylelkű felajánlása nyomán kelhetett életre, az 1830-as esztendőben kezdte meg működését a „legnagyobb magyar” és egy másik bőkezű mecénás, Teleki József vezetésével.
Egy magyar tudományos társaság alapításának gondolata már Bél Mátyás evangélikus lelkész – és polihisztor – fejében megfordult, Bessenyei György pedig néhány évtizeddel később, 1781-ben papírra is vetette a maga tervezetét. Az 1791. évi országgyűlés szintén napirendre tűzte a szervezet létrehozását, a diéta többi nemes kezdeményezéséhez hasonlóan azonban – I. Ferenc uralkodásának első három évtizedére – végül ez a terv is egy fiók mélyére került.
1825 júliusában aztán a király – Metternich herceg javaslatára – ismét összehívta a magyar rendeket, a pozsonyi diéta eseményei pedig nem várt fordulatot hoztak, ugyanis a sérelmi politizálás mellett az ellenzék az 1791-ben félbeszakadt reformok újraindítására is komoly energiákat fordított. A haladás ügyének egyik fő szószólója ezen a diétán Felsőbüki Nagy Pál volt, akinek állhatatossága nyomán a jobbágyok képviseletének ügye például eljuthatott a felsőházi törvényhozás stádiumáig. Ugyancsak az ő nevéhez fűződött az az 1825. november 3-i indulatos szónoklat, mely aztán gróf Széchenyi Istvánt nevezetes felajánlására ösztönözte.
Szinte sorsszerű volt ez a jelenet, hiszen Széchenyi a felsőtáblához tartozott, ennek ellenére Felsőbüki szenvedélyes beszéde alatt – melyben az a nemzeti kultúrát elhanyagoló arisztokráciát ostorozta – éppen az alsóházi követek ülésén foglalt helyet. A feljegyzések szerint a szónoklat után a „legnagyobb magyar” – a jelenlévők meglepetésére – váratlanul szót kért a képviselőktől, és fentebb idézett felszólalásában felajánlotta egyéves jövedelmét egy Tudós Társaság megalapítására.
A gróf fellépése meghatotta az ülés résztvevőit, példája nyomán pedig hamarosan – kisebb adományokkal – Vay Ábrahám, Andrássy György és sokan mások is csatlakoztak a kezdeményezéshez; a későbbiekben aztán az országgyűlés elnöke, József nádor további 10 000 forinttal, míg Teleki József családi könyvtárával járult hozzá az Akadémia létrehozásához. A királyhelyettes kitartásának köszönhetően ráadásul I. Ferenccel is sikerült elfogadtatni a Tudós Társaság tervét, így a diéta már az 1827. évi XI. törvénycikkben rendelkezhetett az intézmény megalapításáról.
Mindennek dacára az egyesület csak öt évvel Széchenyi nevezetes felajánlása után, 1830 novemberében, Pozsonyban tarthatta meg első igazgatói ülését, ahol Teleki Józsefet elnökké, Széchenyi Istvánt másodelnökké, Döbrentei Gábort pedig titkárrá nevezték ki. Ezt 1831 februárjában követte a szervezet legelső közgyűlése, amelynek intézkedései nyomán a magyar kultúra, tudomány és nyelv gazdagítására és gondozására alapított Tudós Társaság 6 osztállyal – 42 rendes és 24 tiszteleti taggal – kezdhette meg működését. Az alapító tagok között olyan szellemóriások foglaltak helyet, mint Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, vagy Kisfaludy Sándor
A Tudós Társaság 1840-ben aztán felvette az Akadémia nevet, és – szerencsére – a 19. századi magyar történelem viharai ellenére töretlen fejlődésnek indult: az intézmény könyvtára 1844-ben nyitotta meg kapuit, 1865-re pedig felépült a Friedrich August Stüler által tervezett pompás székház, mely mindmáig otthonául szolgál a magyar szellemi élet fellegvárának.
